Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tíz tévhit a cicákról

 

elso-kep.jpgA cicákról nehéz általánosságban elhessegetni a tévhiteket, mert mindegyikük külön egyéniség, és lehet, hogy egyik-másik tulajdonság mégis jellemző rá, de az mindenképpen igaz, hogy azok, akik nem macskabarátok, és még sosem volt cicájuk, sokszor egészen különösen vélekednek a macsekokról. Van, akiben a látványuk is ellenszenvet vált ki, annak ellenére, hogy nem is ismeri őket közelről, és még sosem volt rossz élménye velük kapcsolatban. Pedig nem szabad előítélettel lenni velük szemben, inkább törekedni kellene, hogy jobban megismerjük őket, mert olyan értékeket fedezhetünk fel bennük, ami rövid idő alatt rabul ejti az embert. A világon több millió cicabarát él, higgyük el, hogy nem hiába rajonganak a cicájukért. De még ennél is több macskabarátra lenne szükség ahhoz, hogy a sok, utcán didergő macskának méltó helye legyen egy szerető gazdinál.

Lássuk, a leggyakoribb tévhiteket velük kapcsolatban!
1. Hízelkedők. - Ezt sokan pejoratív értelemben használják, miszerint csak akkor kedveskednek a cicák a gazdinak, és bújnak hozzá, ha éppen ennivaló van a láthatáron. Holott a cicák számtalan más alkalomkor is szívesen odabújnak a gazdihoz, örülnek, ha az ember foglalkozik velük, felugranak az asztalra munka közben, hogy puszit adjanak, és boldogan sietnek üdvözölni az embert a reggeli ébredésnél.

790345_in_my_desk_drawer_1.jpg

2. Nem alkalmazkodók. - A cicák remekül be tudnak illeszkedni a család életébe, nagyon hamar megtalálják a helyüket otthon, és könnyen alkalmazkodnak a napi menetrendhez. Példa erre az a sok kóbor cica, akiket már nem kölyökként, hanem kiskamaszként vagy felnőttként fogadnak örökbe. Hajlandóak akkor nyugovóra térni, mikor mi, de ha éppen éjjel is dolgozunk valamin odahaza, mellénk telepednek, és velünk virrasztanak.
3. Nem ragaszkodnak. – A cicák jellemvonásairól szóló könyvekben találkozhatunk olyan leírásokkal, miszerint a macskák nem az emberhez, hanem a helyhez ragaszkodnak. Ez talán igaz az utcán kóborló cicákra, akik valóban egy adott területet járnak be élelemért, és alkalmanként megvendégelik őket egy háznál, mert ilyen esetben, ahol az ember nem keresi a társaságukat, valóban nem fognak ragaszkodni az emberhez, csak azokhoz a helyekhez, ahol élelmet találnak. Más a helyzet a lakásban tartott cicáknál, akik csak gazdájukat engedik közel magukhoz, és azt sem szeretik, ha idegen jön látogatóba. Minden állatra igaz, hogy csak akkor alakul ki szeretetteljes kapcsolata, barátsága a “kétlábúakkal”, ha az ember is odafigyel rá, és szeretettel fordul felé.
4. Kiszámíthatatlanok. - Ezt a jelzőt elsősorban annak köszönhetik, hogy néha teljesen váratlanul odakapnak az ember keze felé, ha például meg akarjuk őket simogatni. Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a házi kedvencek szeretik, ha simogatják őket, de a cicák között van olyan, amelyik nem szívleli, ha éppen pihenés közben zavarják. Főleg idegentől veszik ezt rossz néven, és támadásnak is vehetik, ha mondjuk, a hasukat akarjuk megsimogatni, azt bizony nem hagyják annyiban. A gazdival jó kapcsolatban lévő cica, teljesen megbízik a gazdájában, és megengedi, hogy megsimogassa a hasát, de idegennek nem, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha ilyenkor karmolást kapunk tőlük. Az alapvető bizalmatlanságon ne nagyon csodálkozzunk egy olyan állatnál, amelyiket évszázadokon át méltatlanul üldöztek, és könyörtelenül irtottak az emberek.
5. Maguknak valók. - A cicákról sokszor az a hír járja, hogy jól elvannak magukban is, nem kell úgy foglalkozni velük, mint a kutyákkal. Ez nem igaz, a cicák is nagyon igénylik a törődést, emellett fizikai és szellemi jólétük megtartása érdekében is fontos a napi foglalkozás, játszás velük. Esetükben arra is oda kell figyelni, hogy gyakran lepjük meg őket újfajta játékkal, mert hamar ráunnak mindegyikre. Mindig új kihívásokat keresnek. Mellesleg egyedül sem szeretnek lenni, ha sokáig magukra vannak hagyva, akkor nemtetszésüknek hangos nyávogással adnak hangot. Az persze igaz, hogy akár a fél napot is átalusszák, és ilyenkor nem szabad zavarni őket, de ne bánjuk, hogy nincsenek fenn, és nem lehet játszani velük, mert olyan édesen tudnak aludni, hogy a látványuk kárpótol mindenért.
6. Vad természetűek. - A cicát az ember soha nem tudta úgy háziasítani, mint a kutyát, olvashatjuk sok leírásban, ami részben igaz, hiszen a két faj természete különbözik egymástól. A cicából sosem lehet kiirtani a vadászat ösztönét, még akkor sem, ha lakásban tartjuk, legfeljebb ott nem egérre, hanem cérnára fog vadászni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy cica, akit nagyon szeretnek, ne lenne kedves, bájos természetű, sőt, az utcán felnőtt cicák között is sok ilyet találnánk, ha hajlandóak lennénk észrevenni őket.

1378836_the_sun_dancer_puss.jpg

7. Nem lehet velük úgy játszani, mint a kutyákkal. - A cicák is játékosak, akárcsak a kutyusok, és még labdázni is szeretnek. Tény, hogy a parkba több okból is nem vihetjük, hogy ott szaladgáljunk velük, de nagyon sokféleképpen el tudunk játszani velük a lakásban is, ahol nem csak tárgyakkal szeretnek játszani, hanem fogócskázni is imádnak a gazdival vagy a cicapajtással.
8. Nem tiszta állatok. - Hallani olyan álláspontot emberektől, hogy „nekem nem kellene macska, mert büdös”. Nos, az az ember, aki ilyet állít, még sosem találkozott macskával, és nem is élt együtt vele. A cicánál ugyanis aligha találni tisztább állatot. Rendszeresen tisztogatja a bundáját, és külön tanítás nélkül is tudja, hogy kis- és nagydolgát az alomba végezze. Szagproblémák csak az alom körül lehetnek, de az már a gazdi feladata, hogy azt tisztán tartsa. Kandúroknál pedig ivartalanítással tüntethetjük el a vizelet erős szagát.
9. Nem szeretik a vizet. - Ez csak részben egy tévhit, mert hagyományosan valóban irtóznak a víztől. A cicák száraz éghajlatról származnak, innen ered, hogy nem lételemük a víz, és a vízivásban sem igen jeleskednek, de a cicatársadalom ma már nagyon vegyes e tekintetben, és sok olyan cicát találunk, amelyik meglepő módon még fürdeni is szeret, sőt, önként áll a folyóvíz alá!
10. Ravaszak. - Aki nem macskabarát, az használja ezt a szót, az intelligens jelző helyett. Mert a cicák bizony nagyon is okosak, és ha valakinek erre tudományos bizonyíték is szükséges, ma már az is rendelkezésre áll. Több kutatás is bizonyította már ugyanis, hogy a cicák semmivel sem kevésbé intelligensek a kutyáknál, képességeiket nem egy az egyben kell mérlegre tenni, hiszen alapvető tulajdonságaikban, jellemükben és termetükben is különböznek – és ne feledjük, hogy két külön fajról van szó!
Senkit nem lehet kényszeríteni, hogy megszeressen egy állatot, de ideje, hogy a buta babonákat és közhelyeket, melyeket sokan a cicákról gondolnak, elfelejtsük. Elvégre nem a sötét középkorban élünk, hanem egy olyan világban, ahol egyre többen vannak a felelős állattartók. És jó lenne, ha legalább élőlényszámba vennék a kóbor cicákat is azok, akik úgy gondolják, hogy minden menedéket és élelmet meg kell vonni ezektől az állatoktól. Nem tehetnek arról, hogy az utcára születtek, és anélkül is sanyarú a sorsuk, hogy az ember üldözné őket. Ha valaki venné a fáradtságot, hogy segítsen egy ilyen kiszolgáltatott cicán, és magához venné, meglepődne, mennyire hálás és kedves társra lel benne.

zongorazoc.jpg