Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állatvédelmi oktatást az iskolákba!

A gyerekek nagyon sokat tanulhatnak az állatoktól, azon keresztül is, ahogy saját állatukról gondoskodnak és szeretik. Azt gondolnánk, hogy egy gyermek ösztönösen szereti az állatokat, de a szomorú valóság az, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy állatot gyermek bántalmaz. Ráadásul olyan állatot, amelyik védtelen, gyenge, kiszolgáltatott. Hogy ennek a szülő az oka, vagy mai, felgyorsult világunk ideges légköre, az abból a szempontból nem is lényeges, hogy ezeket a bántalmazásokat nem lehet szó nélkül hagyni. Egy állatot bántó kisgyermekből állatkínzó kamasz lehet, abból pedig állatkínzó majd embert bántó felnőtt, aki az emberek közül is a gyengét, a kiszolgáltatottat, a magát megvédeni nem tudót fogja áldozatául választani. Ezért az állatok bántalmazásának, kínzásának megakadályozása nem csak az állatvédőkre tartozik. A gyerekek már óvodásként, kisiskolásként hajlamosak lehetnek arra, hogy az állatok felé bántó szándékkal közeledjenek. Ezért nagyon fontos lenne, hogy ha a szülő nem biztosít lehetőséget a gyermeke számára, hogy az közelebbről megismerje a társállatokat – kutyát, cicát vagy más kisállatot – legalább az iskolában legyenek olyan foglalkozások, ahol a gyerekek az állatokkal találkozhatnak, és megtanulhatják, hogy milyen igényeik vannak, tudatosul bennük, hogy érző, szeretetre és gondoskodásra vágyó lények. Ha a szülő gyermekként is úgy nőtt fel, hogy nem volt a közelében valamilyen társállat, később sem lesz igénye rá, hogy állat legyen a környezetében, ezzel azonban megfosztja a gyermekét is az állattartás örömétől. Sőt, ha a gyermek azt látja, hogy a szülei egy kóbor cica láttán, csak annyit mondanak, hogy ’Sicc’, és elkergetik, a gyereknek természetes lesz, hogy egy cicát így kell kezelni, semmibe kell venni, üldözni kell, sőt, bántani is lehet.

boy-and-cat-793324-m.jpg

Ha nem neveljük a gyerekeket állatszeretetre, akkor egyrészt megfosztjuk őket attól az önzetlen szeretettől, amit egy állat adhat, másrészt felnőttként érzéketlenebbek lesznek nem csak az állatok, hanem saját rokonaik és embertársaik iránt is, harmadrészt pedig szegényesebb lesz a lelki világuk, és hiányzik majd belőlük egy sor olyan pozitív emberi tulajdonság, amit csak az állatoktól tanulhatnak meg.
 
Akinek van otthon kutyája, cicája, vagy más kis barátja, az valószínűleg mindenféle tudományos kutatás és bizonyíték nélkül is tudja, hogy kedvence milyen jó hatással van rá. Azzal talán kevesebben vannak tisztában, hogy a gyereknevelésben milyen fontos szerepet töltenek be. Azok, akiknek már gyerekkorában kialakult a kötődésük az állatok iránt, felnőttként sem tudnak meglenni egy szerető szőrgombóc nélkül.
Sokan azt hiszik, hogy ha egy kisállat érkezik a családba, az óriási gondot jelent, hiszen ezek az állatok nem tudják ellátni magukat önállóan, nekünk kell gondoskodni róluk. Ám, ha tudatában lennénk azzal, hogy valójában mit is adnak ők nekünk, rájönnénk, hogy igazi segítőtársra lelhetünk bennük.
A gyermek, életkorától függően részben vagy egészben egyedül is megbízható az állat gondozásával és ellátásával.
Gyermekünk számos pozitív tulajdonsággal gazdagodik az állattal való törődés során. Milyen kedvező hatásai vannak a gyermekre? Íme, a bizonyított tények: gondoskodóbb lesz, barátságosabb, felszabadultabb, segítőkészebb, nyitottabb a környezetére, jobban vigyáz majd a körülötte élőkre, kevésbé lesz önző, érzelmileg stabilabb lesz, békésebb lesz a természete, és fejlettebb felelősségtudattal fog rendelkezni.
Fontos tudni, hogy azért, hogy mindezt megkapjuk, nekünk és gyermekeinknek is szeretettel kell az állat felé fordulni.
Fotó: LilGoldWmn